7. nap

Július 11.
Oszaka

Miután felkeltünk és összekaptuk magunkat, elindultunk az Oszaka kastélyba, ahová JR-ral viszonylag gyorsan oda lehet jutni.

Az oszakai emberek egyébként nagyon furcsák, egészen másképp viselkednek a turistákkal, mint Tokióban. Ott is nagyon kedves mindenki, de itt már túl barátságosak. Nekem személy szerint kicsit kellemetlen volt, hogy folyamatosan köszöngettek nekünk és az arcunkba integettek. Persze embere válogatja, engem zavart, másnak lehet, hogy szimpatikus vonás.

Egy csinos csatornafedél

A szállásunk környékével ellentétben Oszaka belvárosa nagyon szép. Minden tiszta és rendezett, kellemes ott lenni. A város szívében, a kastély körül hatalmas park van, óriási irodaépületekkel övezve. 

A megálló a park szélén található, így könnyű eljutni a kastélyba, aminek a csúcsa már messziről látszik a fák között. 

A legfelső szint arany tigriseket ábrázoló domborművekkel

A kastély minden emelete fehér, kivéve a legfelsőt, amely fekete. Tojotomi Hidejosi építtette a kastélyt, majd a háborút követően Tokugava Iejasu birtokába került, aki teljesen átépíttette. A felső, fekete szint őrzi a kastély eredeti képét. 

Az épület belülről teljesen modern, a szekigaharai csatának szentelt múzeumnak ad helyet. Páncélok, fegyverek, használati tárgyak láthatók és a háború teljes történetét is megismerhetjük makettekkel, képekkel illusztrálva. Mindenhez van angol nyelvű leírás. A múzeumban sajnos tilos képeket készíteni, de a felső szinten kilátó van, ahol szabad fotózni. Innen szinte egész Oszakát belátni, és a jó időnek köszönhetően tökéletes volt a kilátás.

A kétoldalt található két hal alak két sárkányfejű koi ponty. A japán mondák szerint a koi képes felúszni a vízesésen, és ha felér, sárkánnyá változik.
A kastély körül még állnak az eredeti fal darabjai. 

"Huge stones"

Oszaka is gyönyörű, csak úgy, mint a többi város, ahol jártunk. Csodálatos, ahogy a japánoknál együtt él a régi és az új. A múlt és a hagyományok megőrzése nem állja útját a fejlődésnek. Két teljesen más világ kap helyet egymás mellett, mégis megvan a harmónia. Ez a különleges hangulat mindenhol ott van Japánban, a városokban, az emberekben, az egész országot áthatja.

Mindig azt gondoltam, hogy nekem Japán tradicionális arca a kedvesebb, de most, hogy jártam ott, a nyüzsgő oldalát is ugyanúgy szeretem. Mind a kastélyoknak, szentélyeknek, szamurájoknak, mind pedig a zsúfolt, fényárban úszó, óriáskivetítőkkel teletűzdelt utcáknak megvan a maga varázsa, és engem mindkét világ megfogott. Talán pont ez a kontraszt adja Japán igazi esszenciáját.