8. nap

Július 12.

Oszaka

Sok minden összjátékaként kicsit módosult a programunk, így ez a nap kötetlen sétálgatással telt. Egyedül vágtam neki Dotonborinak, ami nagyjából Oszaka Sibujájának felel meg.

Az odajutás kicsit körülményesebbnek bizonyult, mint terveztem. A metróig minden rendben ment, aztán jött az a kellemetlen szituáció, hogy az útjelző táblákon csak kandzsikkal voltak feltüntetve a nevek. Szerettem volna megnézni a kabuki színházat, azt gondoltam, ha mást nem is, ennyit talán megértenek. Jó utcában, jártam, ennyi biztos volt, csak azt nem tudtam, melyik irányba induljak. Sajnos megint csak rá kellett jönnöm, hogy a japánok egyszerűen nem tudják, hol vannak. Két embert kérdeztem meg, mindketten teljesen tanácstalanok voltak, pedig az egyikük kicsit beszélt is angolul. Végül egy külföldi fiúnak feltűnt a szerencsétlenkedésem és útba igazított. Mint kiderült, kevesebb, mint öt percre voltam a céltól, egy sarkon kellett lefordulnom. A japánok ugyan nagyon lelkesek útbaigazítás terén, de legalább annyira rosszul csinálják. Persze, kis szerencsével lehet olyat találni, aki keni-vágja a dolgot, és akkor meg van mentve szegény eltévedt turista. Találkoztunk olyannal, aki mutogatott, és volt olyan is, aki nem bajlódott magyarázattal, egyszerűen elkísért minket.

Dotonbori hídjáról

A Tokióban tapasztaltakból tudtam, hogy Dotonbori nekem való hely lesz, és igazam is volt. Szinte ugyanaz a nyüzsgés, mint Sibujában vagy Haradzsukuban, csak kisebb a tömeg. Mindenfelé éttermek, ahol főleg halételeket árulnak és itt is található egy Tsutaya.

A Dotonbori főutcájával párhuzamosan futó utcában pedig rengeteg Host Club kap helyet. A korlátlan fogyasztás óránként 500-1000 yenbe kerül, természetesen a többi költségen felül. Óriásplakátokon hirdetik magukat mindenfelé az utcán. A legtöbb klubba külföldieket sajnos nem engedhetnek be, és egyszerű halandó egyébként sem engedheti meg magának a Host Clubok árait.

Balra, fent óriásplakáton hirdetik magukat a srácok

Dotonboriból több hosszú, fedett utca indul, amik tömve vannak különféle üzletekkel, éttermekkel, cukrászdákkal, játéktermekkel és mindennel, amihez az embernek csak kedve támad. A hostok itt is ott vannak mindenhol és keresik a tömegben a megfelelő "áldozatokat". Ha elegáns, belőtt hajú, az átlagosnál csinosabb srácot látunk egymagában, vagy több hasonló példányt együtt, azok biztosan nem egyszerű járókelők.

Akár 2-3 ilyen utca is egymásba nyílik és végigjárni őket anélkül is jó fél óra, hogy bárhová bemennénk. Dotonbori így el is vitte a délutánomat, nem maradt más hátra, mint visszamenni a szállásra és élménybeszámolót tartani.