6. nap

Július 10.
Hakone - Oszaka

Hakone - Oszaka

A napunk svédasztalos reggelivel indult. A hakonei szállás volt az egyetlen, ahol benne volt az árban a reggeli. Rengetegféle japán és európai ételből válogathattunk. Világossá vált, hogy a japánok, bármikor, bármihez képesek spagettit enni.
Asztalhoz ültünk,és az ablakból gyönyörű kilátás nyílt a Fudzsira. Tegnap este, mikor elfoglaltuk a szállást, a nap már lemenőben volt, így nem láttunk el odáig, de kiderült, hogy az erkélyünkről is tökéletesen látni a hegyet. Közelebb volt, mint gondoltam. De a távolságok így becsapósak, és bármennyire is közelinek tűnt, több órás út vezetett hozzá.

Fudzsi az erkélyünkről

 Reggeli után összecsomagoltunk és visszamentünk az Asi tóhoz hajókázni. Akkora volt a tömeg, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy fogunk felférni a hajóra, de belül sokkal tágasabb, mint amilyennek kívülről látszik.

Kalóz sétahajó

Volt műanyag ágyú, 1000 yenért fotózható japán műkalóz, meg minden, ami kell. De valahogy maga a hajó nem sokáig kötött le, mert a táj egyszerűen gyönyörű volt. Hegyek minden felé, ameddig a szem ellát, tömött erdők, kristálytiszta víz és gyönyörű kék ég.

Hakone Nemzeti Park

Mikor visszaértünk Togendaiba, úgy döntöttünk, elbuszozunk Gotembába, ami a Fudzsihoz legközelebb eső városka. Amíg az indulásra vártunk megkóstoltuk a japánok fantasztikus zöld teás fagylaltját, ami meglepően nagyon finom volt. Újabb íz, amit hiányolhatok itthon. (Durva, hogy a sok dolognak, ami hiányzik, jelentős része kaja...)

Zöld teás-vaníliás fagylalt

Az út Gotembába nem rövid. Sőt, szinte hosszú, de legalább nagyon szép, végig a hegyekben. Sajnos mikor megérkeztünk, kiderült, hogy a "Fudzsihoz legközelebb eső város" azt jelenti, hogy még 2 óra busszal. Ami önmagában nem is lett volna baj, de ráadásul drága is lett volna az utazás, így inkább megelégedtünk azzal, amit az ablakunkból láttunk a hegyből. Majd legközelebb.

Mivel aznap még Oszakába is el kellett jutnunk nem szerveztünk magunknak további programot, helyette kerítettünk egy buszt vissza az Odavara állomásra. 

Sinkanszennel mentünk Sin-Oszakába, innen metróval a szállásunkhoz. Elég későn érkeztünk meg, összességében szinte egész nap csak utaztunk. Egy kedves kis bácsi minden technikai tudását bevetve az iPadján megmutatta nekünk, hova is kell mennünk. A hostel csak néhány percnyire volt a megállótól. 

Az Oszaka Tower mellett, nem messze az állatkerttől, mondhatni központi helyen voltunk, a környék mégis elég lepukkantnak tűnt. Talán ez volt a legkevésbé szimpatikus az összes közül. Bár igazából még így sem lehet panaszkodni. Ugyan, annyira nem volt jó, mint a többi helyünk, de azért rendben volt minden. Egyébként az egész utca tele volt olcsó szállókkal, legalább négyet láttunk a környéken.

Erre a napra nem is maradt már semmi, csak pihenés a sok utazás után.