1. nap

Július 4-5.
Repülőút és érkezés Tokyóba

Majd egy év gyűjtögetés és szervezgetés után végre megvalósult az utazás.

Óriási köszönet Mido anyukájának, aki gyakorlatilag az egészet valami brilliánsan összehozta nekünk. <3

Délelőtt 10:10-kor indult a gépünk Ferihegyről. 8 óra után nem sokkal már a helyszínen voltunk, hogy bőven legyen időnk mindenre. Ez volt az első repülésem, így minden újdonság volt.

A csomagot feladtuk, a beszállókártyánk megvolt, a várakozás viszonylag hamar eltelt. Egy kisebb AirFrance géppel mentünk a párizsi Charles de Gaulle repülőtérre. Hatalmas, és félő volt, hogy nem érünk át egyik terminálból a másikba, de végül több is volt az időnk, mint gondoltuk, emellett a gép majdnem egy órás késéssel indult.

Fél 3 körül végül sikerült felszállnunk. Egy kétemeletes airbusszal mentünk a tokiói Narita reptérre. Ez volt az utazás húzósabb része. 12 óra a levegőben eléggé fárasztó és unalmas. A látvány gyönyörű... nagyjából 10 percig, aztán a felhő-felhő-ég-ég sem olyan izgalmas már. Lehet persze aludni, de az vagy sikerül, vagy nem, nekem többnyire nem. Bár a minden üléshez külön tartozó kis számítógépek bőven el voltak látva filmekkel, ennyi idő alatt azt is simán meg lehet unni. 

AirFrance A380-as airbus

Felhők között

Hosszú-hosszú repülés után végül 5-én reggel fél 9 magasságában megérkeztünk Tokióba. Az időeltolódásnak köszönhetően egy éjszakánk tulajdonképpen kimaradt. Az ilyen hosszú utaknál ugyan van a gépen egy amolyan "éjjel szakasz", mikor néhány órára lekapcsolják a lámpákat, sötét van és nyugi, de az nem tudja helyettesíteni a rendes éjszakát. Valószínűleg az izgalomnak köszönhetően ez nekem szerencsére nem jelentett problémát, meg sem éreztem, hogy milyen régóta ébren vagyok.

A reptérről viszonylag hosszú az út a városba. A szállásunkhoz legközelebbi Aszakusza Station-re nagyjából egy óra a vonatút a repülőtértől, de szerencsére van közvetlen járat. A Khaosan valószínűleg egyike Tokió legolcsóbb szállóinak, mindössze 2000 yen egy éjszaka és ehhez az árhoz képest nagyon kényelmes és rendben van a hely. A mi szállásunk a Khaosan Annex&Smile kb 10 percre volt az Aszakusza Station-től. Nem volt nehéz megtalálni, bár később eléggé meggyűlt a bajunk a környékkel, leginkább a saját bénaságunknak köszönhetően.

(a kép nem saját)

Lepakoltuk a cuccainkat, kicsit ismerkedtünk a hellyel, aztán, mivel még nagyon korán volt, elindultunk megkeresni az aszakuszai Szenszodzsi templomot. Ez sem volt nehéz feladat, elég könnyen ráakadtunk, és az egész nem tartott tovább húsz percnél.

Szenszodzsi külső kapuja

Szenszodzsi belső kapuja

A templom maga

A templom két kapuja között hosszú bazársor húzódik, ahol az animés szuvenír mütyűröktől kezdve, a pálcika és hajtű féle apróságokon át a kimonóig és katanáig mindent lehet kapni. Ezek mellett különféle édességeket és mindenféle nyalánkságokat és ropogtatnivalókat is árulnak. Az egész hely elég nyüzsgő és zsúfolt de nagyon jó hangulata van. 

Szenszodzsi bazára

Egyébként az egész környék tele van szuveníres boltocskákkal, éttermekkel. Nappal is elég hangulatos, de esti sétához is nagyon jó, mindkettőt volt alkalmam megtapasztalni.

Ez után a kis séta után visszamentünk a szállásra és elfoglaltuk a szobánkat. Az én hátam külön megköszönte a kemény matracot és a kemény párnát, egész úton semmit nem éreztem a gerincferdülésemből, így aki hasonló problémával küzd, annak melegen ajánlom az ilyen fekhelyet. 

Ami azt illeti, az összes meglevő bajom elmúlt vagy csökkent Japánban. Nem tudom, ez csak amiatt van-e, mert bebeszéltem magamnak, hogy Japán ennyire nagyon király, vagy tényleg van valami a levegőben...

A hosszú út megviselt, kívül belül, így erre a napra nem is maradt hátra más, csak pihenés.

Az útvonal